Akác - liget

Akác - liget

Hivatalos név ez, a helyiek csak Juniális tér-nek hívják, nem véletlenül. Az iskola 1966-tól szervez önálló, nomád sátortábort a nyári szünidőben, hazánk más-más tájain. Ennek költségeit csökkentendő 1969-től a tanévet követő első vasárnapon szabadtéri rendezvényt, juniálist szerveznek. Az 1970-es évek közepétől a focipálya feletti erdőszél ad otthont e rendezvénynek, amit a falu a sajátjának érez, hiszen nemes célt szolgál. Sokáig az egyetlen nyári közösségi megmozdulás volt, mára van más esemény is, de varázsát akkor is megtartotta, ha anyagiakban nem vetélkedhet fizetős programok megkérdőjelezhető idehozatalával. Aki vett már részt a kezdéstől a végéig rajta, nem csupán az ételek-italok ízét, a műsorok színvonalát őrzi meg emlékezetében, hanem sokáig látja maga előtt a babakocsikban gőgicsélő apróságokat, a színpadra hívatlanul is fel-fellopakodó ovisokat, a boldogan szereplő, játszó vagy rohangáló gyereksereget. Jó idő esetén néha a falu létszámát meghaladó a látogatók száma, s a máshonnan ide látogatók rendre azzal köszönnek el, hogy jövőre is jönni fognak. Az 1990-es évek közepétől néha majálissá változik a juniális, hiszen az időpontja Pünkösd vasárnapjára került. Az akácerdő megmenekült egyedei őrzik itt a nyugalmat néhány madármeggyel együtt, a kiszáradtak helyett újak sarjadnak, válnak daliássá, mint nálunk, embereknél is. Ne bántsuk tehát őket, hadd gyönyörködjenek a juniálisban, s ontsák utolsó leheletükkel is az éltető oxigént számunkra!

Sirokai Ferenc