Evangélikus Rézfúvós Zenekar

Történet

A XX. század első felében sok zenekar működött egyházi és világi szervezésben, ám 1945 után ezek a szerveződések megszűntek, hiszen az egyesületi élet, az önszerveződés is megszűnt, s – különösen az 50-es években— erős kontroll alatt volt minden csoportosulás. Az egyházzene is az orgonajátékra korlátozódott ekkor. A magyarországi evangélikus gyülekezetekben kezdetben az énekkarok – a 70-es, 80-as években – éledtek fel, majd a rendszerváltás után zenekarok is alakultak. Magyarországon az egyházi szolgálatban újdonságnak számított a rézfúvós zenekar, amikor Lajoskomáromban már szerveződni kezdett.

1993 szeptemberében az Oroszlányban vendégeskedő Dieter Greiner, a Plochingeni Rézfúvószenekar vezetője Labossa Lajos esperes kíséretében ellátogatott Lajoskomáromba, mivel az ekkor már 50 éves plochingeni együttes szeretett volna egy magyar országi evangélikus zenekart alapításában segíteni, abban közreműködni, s a lajoskomáromi gyülekezet érdeklődést mutatott eziránt. Az első találkozáson szó esett a zenekar létrehozásának lehetőségéről, s annak későbbi egyházzenei feladatairól. A vendégek felajánlották, hogy hangszerekkel, kottákkal is segítik a megalakuló együttest. Ekkor született meg az elhatározás, hogy megalakuljon a Magyarországi Evangélikus Egyház első rézfúvószenekara Lajoskomáromban. 1994. július 3—6. között zajlott le a második találkozás, amikor már hangszereket is hoztak magukkal a plochingeni vendégek. 1994. szeptember 11-én ünnepi istentisztelet keretében alakult meg a lajoskomáromi rézfúvós zenekar, s ekkor adták át a patronáló gyülekezet tagjai a hangszeradományokat is az újonnan alakult együttes számára. A 16 hangszer jelentős része Esslingen környéki zenekaroktól, kisebb része Westfáliából és Ausztriából érkezett. Később – Dieter Greiner híradásának köszönhetően -- még mások is küldtek hangszereket. Sok kottát is kaptak, s hamarosan zenetanárt kezdtek keresni, ám 50 km-es körzetben nem volt olyan képzett személy, aki vállalta volna az induló együttes oktatását. Végül a Romániából Sárbogárdra települt Mircea Codreanu vállalkozott a feladatra. Első alkalommal 1994 karácsonyán szólalt meg a zenekar. 1995 áprilisában már az idelátogató plochingeni vendégekkel együtt zenéltek az istentiszteleten.

Kezdetben saját templomukban szolgáltak csak jobbára a nagyobb egyházi ünnepek alkalmával. Az első öt évben azonban már elértek olyan színvonalat, hogy jelesebb egyházi eseményeken másutt is szerepeljenek. Első alkalommal – s a tágabb egyházi közeg előtti bemutatkozásként – 1995. október 8-án léptek fel a falu határán túl, a székesfehérvári gyülekezeti ház felszentelésének ünnepén. 1996 májusában az ötven éves plochingeni zenekar jubileumára utaztak, s léphettek fel a város nagy koncerttermében. 1996 nyarán augusztus 10 és 19 között idelátogatásukkor a plochingeniek tanították a lajoskomáromi zenekari tagokat, s újabb hangszereket is adományoztak számukra. A kezdők külön oktatásban részesültek délelőtt, délután, de a haladóknak is két-két órás próbákat tartottak. Ebben az évben már Lajoskomárom is szerepelt a Plochingeni Rézfúvósok koncertkörútjának állomásai között.

1996 szeptemberétől Codreanu karnagy már nem tudta vállalni a zenekar vezetését, s ekkor Tamás Tamás kürtművészt hívták meg helyébe. 1997-től rendszeressé vált a Nyári Tábor, amelyet mindig az intenzív tanulás és a közös zenélés öröme jellemez azóta is minden évben. 1998-ban kaptak első alkalommal meghívást a lajoskomáromi zenekar tagjai Michelbachba az esslingeni körzet téli rézfúvós táborába. Ennek az évnek az elején az együttes vezetését Decmann Erzsébet vette át, aki a hetenkénti zenekar próbák szakmai irányítását végezte. Ebben segítségére lett ugyanez év őszétől Soltész Kálmán kürttanár, aki Tatabányáról havonta legalább egy – szükség esetén több -- alkalommal megjelent Lajoskomáromban és foglalkozott a zenekarral. Szakmai tanácsokkal, zeneelméleti továbbképzéssel, zenetörténeti érdekességekkel tanítja, fejleszti a zenekart.

Mára szinte havi rendszerességgel szolgálnak esküvőkön, keresztelőkön, lelkésziktató ünnepeken, templomszenteléseken és jubileumi istentiszteleteken. Hosszú lenne felsorolni azokat a fellépéseket, amelyek a közelmúlt evangélikus egyháztörténetének jeles eseményeit kísérték. Egyet emelünk ki csupán, a 2003-ban Székesfehérváron rendezett IV. Országos Evangélikus Találkozót, ahol térzenét adtak, s ők kísérhették az esti áhítat énekeit is. A zenekar részt vesz Lajoskomárom kulturális életében, valamint számos ökumenikus alkalmon is. Az enyingi református zeneiskola fúvós növendékeivel is volt már közös reformációi ünnepük.

A német zenészekkel való zenei kapcsolat egyben gyülekezeti kapcsolat is. Például a fiatal zenekari tagok konfirmációján is részt vesznek plochingeni vendégek, s e látogatások alkalmával mindig közös zenei szolgálat is zajlik az istentiszteleten.

Az idők során a plochingeni és a szintén segítséget nyújtó mössingeni zenekar, illetve tagjai továbbra is patronálták a lajoskomáromi rézfúvósokat, s a gyülekezetet tapasztalataikkal, valamint anyagi támogatásukkal egyaránt.

A zenekar fontos szerepet tölt be a fiatalok, de az idősebb gyülekezeti tagok megtartásában, közösségbe építésében is. A zenekar az évek során nem csupán szakmailag, hanem létszámában is növekedett. 2004-ben már 24 tagot számlált. A tagság jelentős része fiatal, elsősorban diákok, néhány dolgozó is van köztük. Nyári és téli táborokat egyaránt szerveztek, s ezek helyszíne nem csupán Lajoskomárom, hanem Révfülöp, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ. A zenekari próbákon, de a zenei táborokban is rendszeresek a napi áhítatok, amelyet a gyülekezet lelkésze, Decmann Tibor tart.

A próbák szombatonként zajlanak, évente 40-43 próbája van a zenekarnak. Érdekesség a magyarországi fúvós játékmódoz képest, hogy a korálkönyvből minden hangszerjátékos tudja a saját szólamát játszani, nincs szükség a szólamok szétírására, transzponálására. Az egyházi korálkönyv mellett bőséges zeneirodalma van a németesen posaunchornak nevezett együttesnek, mivel folyamatosan készülnek átiratok erre a hangszer-összeállításra. Az is fontos, hogy akárcsak a német zenekarokban itt is együtt zenélnek a gyermek, illetve ifjú korúak és a felnőttek. E ténynek is fontos szerepe van a gyülekezet építésében, a nemzedékek, s a közösség összetartozás-érzésének erősítésében.

A gyülekezet zenekarát a település is magáénak vallja, becsüli és elismeri.

A zenekar öt, tíz és tizenötéves évfordulóján addigi történetére emlékező kiadványt jelentetett meg. Ezekben a kis emlékfüzetekben egyrészt megalakulásuk és működésük történetét, másrészt fontos fellépéseik krónikáit, de a vidám közösségi pillanatokat is rögzítették fotókkal, visszaemlékezésekkel.

A zenekar tagjai 2019-ben:
Szoprán: dr. Decmann Ábel, Eckhardt Éva, Eckhardt- Horváth Kinga, Reizinger Gabriella, 
Alt: Decmann Hanna, Horváth Antal, Horváth Simon, Labossa Anna, Labossa Asztrid,  Labossa Tamás, Semjén - Steidl Nóra
Tenor: Csisziné Reizinger Anikó, Decmann Ella, Gáspárné Reizinger Tünde, Sándorné  Takács Klaudia
Basszus: Decmann Bertalan, Decmann Tibor, Eckhardt Ádám, Gáspár Csaba
Kezdő: Sándor Luca, Wanderer Márton, dr. Labossa Tamás
Zenekarvezető: Decmann Erzsébet

Kapcsolat: Lajoskomárom Batthyány u. 9.
Hívás: +36 20 824 83 40
E-mail: decmannerzsebet@gmail.com