Fülöp-hegy

Fülöp-hegy

Az ozorai úttól nyugatra elterülő földterület már nem Lajos hűbérúré, hanem öccséé, Fülöpé volt. Ezért ez a terület a Fülöp-hegy nevet kapta. Ide szőlőt telepítettek, amely a mai napig művelés alatt áll. 1891-ben a selyemtenyésztés felkarolására a Fülöp-hegyi szőlők nyugati oldalán vezető csapást szederfákkal telepítették be. Ez ma az ország egyik leghosszabb összefüggő szederfa sora. Mindenképpen védettségre javasolt. A község déli oldalán lévő pincefalu egyrészt, mint a falusi életmódhoz kapcsolódó, a városiak számára a hobbi kertészkedés/szőlészkedés terepét biztosító területek, amelyek a falusi ellátási háttérre támaszkodó aktív pihenés színtere.

Számos különösen érdekes termőhelyet nézhetünk meg a térképeken. Ilyen például a Tolnai Borvidék részét képező lajoskomáromi Fülöp-hegy, ami magányosan bár, de büszkén ad alapanyagot a tolnai boroknak. A Fülöp-hegy pincesora a falu egyik büszkesége. Fülöp-hegy szőlővel való beültetetéséről már egy 1808-as úriszéki jegyzőkönyv beszámolt. A szőlőhegy hamar kicsinek bizonyult a lajosiak szorgalma miatt. 1862-től kezdték az Újhegyet telepíteni, majd 1906-ban újabb területeken folyt a telepítés (Lóheres, Pascum, Zsellérszőlők). A szőlőhegy U alakú elhelyezkedésű, áll egy parti pincesorból és keleti, illetve nyugati pincesorból. A szőlőterületek nagysága 12 ha, 80 %-ban fehérbort (Olaszrizling, Zenit), 20 %-ban vörösbort (Kékfrankos, Zweigelt, Otelló) állítanak elő. Fülöphegy – Szedres sor: a borszőlő termesztésén kívül a XIX. század végén a selyemhernyó tenyésztésnek helyt adó terület volt, ezért szederfákkal ültették be.