Lajoskomárom
Gesztenyefasor
1923-ban hősi emlékművet emeltetett a falu a Nagy Háború 65 helyi katonaáldozatának tiszteletére, ezzel egyidejűleg vadgesztenyékkel szegélyezték a Temető utat. Az első táblán olvasható fát párszáz évvel előbb hozták be hazánkba uradalmi kastélyok parkjait díszíteni. Ha virágzatát nézik, könnyen érthető, miért jobb neve a megtévesztő vadgesztenyével szemben a bokrétafa ! Termése bármely korban kedvenc játéka a kisgyerekeknek, de mára már felismerték más hasznosítását is: vadak táplálása, mosás (nem kell öblíteni a ruhát, a mosóvízzel akár virágok is öntözhetők, ráadásul ingyen van), háziállatoknál véres hasmenés elleni szer, és a humángyógyászat is sokrétűen alkalmazza.
Lajoskomárom önkormányzó község volt megalakulása óta, így nem ült a nyakán kastélylakó uraság. A bokrétafa-sor összeboruló koronájával a templomok légkörét idézi, figyelmeztetve az erre járót az itt nyugvók tiszteletére. Az idősebbek sóhajtva emlékeznek arra az időkre, amikor még nem volt aszfaltos ugyan az út, de a sorok közét sövény töltötte ki virágzó, szépen nyírt cserjékből. Egyetlen hajlott hátú, szikár, hallgatag öregember gondozta teljes hosszában, éven át tisztára söpörve akkor is, ha hullott a ragadós virág, kopogott az érett termés, vagy gyászszekér kereke hasított belé utolsó utat. Ma szerencsére a játszótérrel, edzőparkkal, iskolával és óvodával vidámabb, lármásabb ugyan a kezdete, de boltíve figyelmeztet most is, hogy megszentelt hely közeledik!
Sirokai Ferenc
