Lajoskomárom
A rendszerváltozás után falunk választott vezetői célként tűzték ki a kapcsolatfelvételt egy németországi településsel. Az akaratot a véletlen is segítette, így néhány kölcsönös, tapogatózó látogatás után 1997-ben testvérvárosi szerződést írtak alá Haaggal.
A hivatalosan Felső Bajorországi Haag 31 településrészből áll, Münchentől 50 km-re, lakosainak száma 6000 feletti. Már a kilencszázas években említik, de mint pallos- és vásárjoggal bíró települést „csak” a XIV. században. Várának két tornya és fala ma is áll.
Címere, az ágaskodó ló stilizált képe a főtéren az Oroszlán-kútnál virágokból is látható. A külterületekről iskolabuszok szállítják a gyerekeket a haagi iskolákba.
Éghajlata az Őrségéhez hasonlít, hiszen tengerszint feletti magassága 540 m, ahonnan jó kilátás nyílik a Bajor-Alpokra.
A racionális lakók nem dobták ki takaréktűzhelyeiket a technika fejlődésével, hűvös nyári reggeleken is használják! Sok csapadék, őshonos, félméteres tűlevél-szőnyeges fenyvesek, csobogó csermelyek jellemzik. A patakocska nemegyszer a kerten dübörög át, medrét kissé elgátolva pisztrángot tenyésztenek benne, vagy fürdőnek használják.
Légterében kőszáli sasok is feltűnnek, amik bár magasabb szirteken fészkelnek, de akár 500 km-re is eljárnak vadászni.
Különleges természeti képződmény a Toteiskessel, azaz gleccserüst (glecscsermalom alján képződő üstszerű forma, melyet az olvadékvizek és az általuk beszállított törmelék (őrlőkövek) alakítanak ki). Az ott lelhető kövekből emeltek a temető elé kőkaput, amin átlépve Dante óta a reménytelenség vár, de szimbolizálhat dolment, azaz kövekből emelt kőkori temetkezőhelyet is.
A lakosok életmódja számunkra furcsa: nyugodtan élnek, vidámnak mutatkoznak rendezvényeiken, nem szégyellik múltjukat, népviseletüket, egyesületi egyenruháikat, s megértő türelemmel pátyolgatják a vendéget.
Csak egyre hajlandók kevesen: magyarul beszélni!
Sirokai Ferenc
