Naplemente Nyugdíjasklub

Rövid története

A Nyugdíjas Klub 1980-ban alakult akkoriban Glück István vezetésével. Sajnos Pista bácsi távozása után vezető nélkül maradt a klub és Molnár Leventéné, Éva néni 1984-ben átvette a vezető szerepet. Kicsit azonban csalódott volt, mert csak 30-40 fővel működött a szervezet, holott a faluban közel hétszáz nyugdíjas élt. Éva néni nem adta fel; készített plakátokat, az utcán ismerősökkel találkozva kérdezte őket, nem lenne-e kedvük klubba járni, majd látva az érdeklődést, megszervezte az első gyűlésüket, amelyre közel 60-fő érkezett.

Már az első alkalommal nevet választottak, így lett a klub neve „NAPLEMENTE” nyugdíjas klub. Megválasztották a vezetőséget, pénztárost, hisz abban mindenki egyetértett, hogy tagdíj nélkül nem lehet működtetni a klubot, ezért 100-Ft tagdíjat szedtek, amiből a kiadásokat fedezték. Az első teadélutánok szervezése alkalmával azonban rá kellett jönniük, hogy ez az összeg kevés komolyabb összejövetelek létrehozására. Ekkor kezdtek szponzorokat keresni. Az első igazán nagy támogatást az önkormányzat adta, látva a segíteni akarást, Éva néni felkereste a helyi hentest, péket, boltosokat, hogy tudnak-e segíteni. Ők készségesen támogatták a kezdeményezést, s teszik ezt most is, hogy a szervezet jól működjön. Minden nagyon jól ment, mindnyájan úgy dolgoztak a klubbért, mint a kis hangyák. Felvették a kapcsolatot más nyugdíjas klubokkal, melyekkel együttműködve aztán közös vacsorákkal, táncos bálokkal színesítették a klub életét. Rendszeresen felléptek a klubon belül működő énekkarral. Megünnepelték a Nőnapot, Anyák napját, névnapokat és tea délutánokat szerveztek. Ha hívták őket szeretettel, mentek el bárhova, és kölcsönösen visszahívták vendégeiket. A karácsony is ilyen hangulatban zajlik, fát díszítenek, ajándékkal lepik meg tagjaikat. énekelnek, mesélnek a múltról, némelyikük szemében könny csillan, mert vannak köztük olyanok is, akiknek nincs senkijük, s ha közösségük nem lenne, akkor egyedül töltenék a szeretet ünnepét. Nem pótolhatják ugyan a család melegségét, de rengeteg szeretetet adnak egymásnak. A nyugdíjasklub erről szól, a szeretetről, a segíteni akarásról, az összefogásról.

Az idősek a klub révén, a kirándulások alkalmával olyan helyekre, fürdőkbe is eljutottak, ahol nem jártak, és nem tudtak volna oda eljutni. Öröm volt látni, hogy a kirándulásokon milyen jól érzik magukat, milyen felhőtlenül boldogok, s ha csak egy napra is, de elfelejtik mindennapi gondjaikat. A klub egy nagycsalád, ahol mindenkinek van helye. Reméljük, hogy Éva néni még sokáig tudja vezetni ezt a közösséget, a gondok, és nehézségek közt is egybe tudja tartani a tagokat. A szeme előtt mindig az lebeg, amit Madách az Ember tragédiájában az úr mond Ádámnak:”Mondottam ember: küzdj, és bízva bízzál!” Küzd azért, hogy ez a közösség sokáig fennmaradjon, s bízik abban, hogy mindig ilyen összetartó és szeretetteljes csapat maradjon.

Mert: NEMCSAK A HÚSZÉVESEKÉ A VILÁG

Lajoskomárom 2007. február 18.

Kapcsolat:
Molnár Leventéné
Lajoskomárom, Rákóczi utca16.
Telefon:06/30 454 1957