Természeti értékeink

Lajoskomárom természeti értékei

Lajoskomárom hazánk egyik legfiatalabb faluja, alapításának körülményei mégis vitatottak. Joggal tételezhetjük fel, hogy Batthyány Lajos herceg józanul gondolkodó, saját pénzét elherdálni nem akaró hűbérura volt a területnek. 1800 körül mintafalu kijelölését vette a fejébe az Enying-Ozora, Mezőkomárom-Dég útvonal kereszteződésében, ahol addig évszázadokon át csak egy fogadó állt.

Célja a gabonatermeltetés volt, aminek jó piacát adta a háborús helyzet. Lehetett itt összefüggő erdő? Nem! 1802-ben inzsellérek (földmérő mérnökök) három utcát tűztek ki, szabályos H alakban, 20 öl (38 m) szélesre, szintén ilyen széles telkekkel, 112 jobbágy számára. Jöttek is azonnal három megyéből, de a betelepülés csak 5-6 év múlva lett teljes. Szőlőhegyet is jelölt ki az alapító testvére, Fülöp pár év múlva – talán erdőirtásra? Nem! 1770-es térképek alapján itt már a „Hódos alatti irtás” húzódott akkor is!

Maradtak persze ligeterdők, hagyásfák, de nem szil (ami akadt egyébként) volt a domináns, hanem a tölgy, ami tetten érhető a Makkfa-dűlő, Haraszt (tölgyes) földrajzi neveinkben. A telepeseknek páskom, azaz legelő is járt, amit kis idő múlva művelésbe fogtak. 1879-ben döntöttek úgy, hogy a faluhoz legközelebbi, temető melletti, terméketlen, északi fekvésű páskom helyére ültessenek akácost. →
Ez lett nekünk az erdő, aljában szerényen meghúzódva az első kenderáztatók maradványa, a Béka-tó, a vörös salakos, pihenőpados Fürdő út, ami az 1930-as évek elején kialakított kabinos, butellás szabadtéri közfürdőhöz, majd 1968-tól a termálvizes strandhoz vezetett.

Az erdőnek nem akadt gondos gazdája az utóbbi 30 évben, eluralta a madármeggy, ami egyébként sok téli vendégmadárnak biztosított eleséget. 2014-ben a községi tulajdonban levő részén tarvágást végeztettek (augusztusban!), a szóbeszéddel ellentétben nem a tanösvény miatt, de nem kellett egy év sem, hogy újraültessék. A tanösvény a vadgesztenyéktől indul, s oda is érkezik vissza. A vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) másik hivatalos neve a bokrétafa, ami csokorszerű virágzatára utal, ami nálunk lehet fehér vagy hússzínű. A szappanfafélék családjába tartozik, termése kiváló, öblítést nem igénylő mosószer, s a gyógyászat is felhasználja. Az első világháború után a Temető útra ültettek annyit, ahány katona hősi halottja volt a falunak, sajnos egy emberöltővel később folytatni kellett a fasort. Mára ők az utca névadói, s a régi temető csendjét óvoda, iskola vidám zsivaja váltotta fel. Induljon el hát a Fürdő úton lefelé, nézze, olvassa a tanösvény tábláit, de ne várjon teljességet! Vegye úgy, hogy felnyitották a szemét szépet és jót látni, a szívét a más élőlények elfogadására! Az ember hasznosra, károsra osztja őket, de ez mit sem bizonyít jobban, mint az önzését! 

Sirokai Ferenc